Vincze Erika:

 

Mesés álomképek.....

 

 

Ahogy megérkezett a lefekvés ideje Katinka, mint amolyan szófogadó kisleányka kutyájával a kezében behúzta a szobája ajtaját és miután kosárkába fektette Morzsi kutyát, maga is álomba szenderedett.

Nagyon hamar elaludt, s az álom is megérkezett nem sokára. Kezében Morzsival a kertbe igyekezett álmában.Ott nagyon aranyos kép fogadta. Két cicával és egy aranyos kutyuskával találta magát szembe. Milyen aranyosak!

 

Hát Ti honnan érkeztetek? Kérdezte a megszeppent állatkákat.
Meseországból. Felelték. Tudod ott még nagyon sok állatka van. Nincs kedved
megnézni azokat is? 
A kislány nem sokáig tétovázott. Jó, elmegyek, csak mutassátok az utat!
A faágon ott hallgatózott a kismadár. Nem úgy van az! Engem sem hagyhattok itt!
- Jó gyere Te is! Szólt neki Katinka.

A szomszéd Bodrija is meghallotta a hírt Kérdezte is a nyulacskát. Mit szólnál, ha mi is mennénk? Benne vagyok. Felelt a nyuszi.

A kamrában épp egérke kívánt jó éjszakát! Remélte, hogy hamar álomba zuhan, s akkor jó kis sajtot majszolhat majd!
Ne aludj, lustaság! Szólt neki Katinka. Gyere indulni kell Meseországba!
- Menjetek csak, én már nagyon elfáradtam.


Engem se hagyjatok itt, szólt a kertalján a Mári néni macskája! Azzal gyorsan utánuk eredt.

Ahogy a tópartra értek hangos brekegést hallatszott! A vízben pedig vidáman ugrándozott egy halacska.

Még ilyet! Hova mennek ezek! brekegett a béka! Itt ne hagyjatok, hallod!




Egy udvarban kis barika bégetett. Milyen jó lenne, ha engem is magatokkal vinnétek. Annyi mindent nem láttam még. Gyere! Ne késlekedj. Hívta Katinka.

 

Mentek mendegéltek. Az út mentén egy csigát pillantottak meg. 
- Hallottam, hogy mindenki Meseországba igyekszik. Megyek én is. Lassan majd csak megérkezem. Szóljatok, hogy a kaput hagyják nekem nyitva. Azzal ballagott tovább.
Tarka-barka virágokkal teli rétre érkeztek. Pillangók repdestek, a cicák pedig huncut játékba kezdtek. Katinka babácskáját szorította, s elakadt a szava, annyira jól érezte magát az állatkák társaságában.


Ahogy messzebbre nézett látja ám, hogy egy elefánt játszadozik vidáman. Nagyon édes volt, biztosan elkóborolt a mamájától. 
Meg is kérdezte, nincs kedved csatlakozni hozzánk?
- Megyek, csak szólnom kell a mamámnak. Látod, már itt is lesz mindjárt!

 

Elefánt mama komótosan lépkedett a társaság felé.

Elindult a kis csapat tovább Meseországot megtalálni. Nem messze egy csikóra bukkantak. Nagyot nézett, mikor meglátta a csapatot.


- Nem akartok engem is elhívni? Kérdezte.
- Gyere, ne tétovázz! Mondták az állatkák.

 

Egy kék madár kísérte útjukat. Nem tágított. Nagyon furdalta a kiváncsiság hova mennek ezek?

Egy faágról unottan figyelte a kis zarándokokat egy majmocska. 
Hiába kérlelték, nem csatlakozott hozzájuk.

 

Elérkeztek mackó koma házához. Egy nagy csuporból dézsmálta a finom mézet. 
Nem igazán foglalkozott a vendégsereggel. Láthatóan csak a méz érdekelte.
Hiába kérlelték a mókust is, nem tágított. Vígan csemegézett tovább.


Egy házhoz értek, ahol egy tigris ugrándozott, ezért hát inkább megbújtak, nem szívesen találkoztak volna vele.

Ott lapult egy kicsi nyúl is.

 

 

A tigris mama is lassan indult hazafelé. Inkább jobbnak látták, ha még egy darabig csendben maradnak.


Egy bokorból róka osont, lassan óvatosan hallgatózott.


Menjek utánuk, vagy ne? Tétovázott egy ideig, aztán tovább ment.
Messze a domboldalról figyelt az állatok királya. Termetes alakját még jobban kiemelte az aranyló napsugár, ahogy ott állt tekintélyt parancsolóan.

 

 

Szerencsére más felé vitte az útja, igy a kiscsapat megpihenhetett egy kicsit. 


A rózsaszin párducnak, ki nem rég csatlakozott, még egy kis zenélésre is támadt kedve.


Valaki felkiálltott, nézzétek egy meseházikó, lehet, hogy már Meseországban vagyunk?

 

Elindultak a ház felé, ami mellett csodás kert és egy nagy tó volt. Végre megérkeztek, már nagyon várták ezt a pillanatot. El is határozták, hogy itt fognak élni mindannyian.

Katinka is itt fog virágokat szedni Jancsikával.

 

A házikóban fognak szorgoskodni, finom falatokat készíteni.

Vidáman hintázni a kertben.

Békésen és boldogságban élnek, s néha levelet írnak, hogy vendégségbe hívjanak mindenkit, aki még nem látta e csodálatos helyet.

 

Ha véget ér a játék, nem maradhat el a mosdás sem.


Igy álmodozott tovább Katinka Meseországról, arról a titokzatos világról, ahol a játékok életre kelnek, s a világ állatkái egymással jól megférnek.

Talán holnap folytatódik az álom, s akkor már szebbnél szebb kalandok is várják ott Meseországban.