Nem igazán értettem, azt meg főleg, mikor mesélte, hogy milyen nagy hó volt egy másik városban, ami teljesen ellentétes irányban volt azzal, ahová indult. Gyorsan ki is javitotta magát, na ekkor éreztem először,hogy titkolnak valamit. Nem tudtam mire vélni. Aztán eljött a karácsony és most először nem engedtek be a szobába bennünket, amikor a fát diszitgették. Akkor már nagyon furdalt bennünket a kiváncsiság a testvéremmel, mi lehet odabent. Lehet, hogy valami meglepetés készülődik? Nyilt az ajtó és szabad volt az út. Kerestük, mi lehet a meglepetés. A fa alatt ott voltak az ajándékok. Ruhanemű, csizma, amit máskor is szoktunk kapni, s még valami. Álltunk és csak néztünk. Nem akartuk elhinni, hogy kaptunk egy lemezjátszót, s mellette voltak lemezek is. Nagy dolog volt ez annak idején! 
Emlékszem amikor először feltettük hallgatni az első lemezt valami különleges kellemes érzés járta át a lelkemet.
Volt egy lemez Simándy József operaénekestől. Csodálattal hallgattuk előadásában Bánk Bán: Hazám, hazám cimű dalát. Ma is, hameghallom valakitől mindig ez az este jut az eszembe.Ünnep után aztán gyorsan elmentem a könyvesboltba és a kis pénzecskémen megvettem az első olyan könnyűzenei lemezeket, amire már nagyon vágytam. Legtöbbet Kovács Katitól. Aztán leülve a lemezjátszó mellé képes voltam szabadidőmben órákon át Katival együtt énekelni a dalokat. Olyan volt ez nekünk mint talán most a gyerekeinknek,amikor először megkapták az első komolyabb számitógépet. A lemezeim még megvannak. Olykor nézegetjük őket, kicsitnosztalgiázunk. Még látszik némelyiken Kovács Kati dedikálása, amit egy-egy koncert alkalmával kaptam tőle. A lemezjátszó még ott van anyukámnál. Régóta nem hallgatja senki, hisz már a tű sem jó benne. Megmaradt emléknek a múltból.

Mostanában fedeztem fel egy boltot, ahol még mindig árulnaklemezjátszót, gondolom azokra vár, kik szeretik a nosztalgiát. Kacérkodom a gondolattal, hogy karácsonyra megveszem, skiváncsian fürkészem majd a gyermekeim arcát, amikor felteszem az egyik régi lemezt.
Már előre tudom,hogy mosolyt fog csalni az arcukra, aztán majd azt fogom észrevenni, hogy egymás kezéből veszik ki a lemezeket, mert nekik most legalább annyira új és érdekes lesz, mint annak idején, amikor én először a kezembe vehettem.

A szépen feldiszitett karácsonyfa előtt majd egy pillanatra találkozik a múlt és a jelen, s egy kicsit majd én is újra gyerek leszek.

Hallgatom a régen kedvelt dallamokat és már most tudom, hogy ezt az estét nem úszom meg könnyek nélkül, mert egy valaki nagyon hiányozni fog, az én drága édesapám!