Vincze Erika:

Álmomban újra.......

 

 

Álmomban újra kislány voltam,

s bújtam két karodba, éreztem

tested melegét, s ahogy a szíved

ütemesen ritmusra dobban.

Boldog voltam, hisz tudtam,

Te vagy a legjobb édesapa.

 

Értünk dolgoztál akár éjt

nappallá téve, hogy mindent

megadhassál igaz szívvel,

mérhetetlen nagy szeretettel,

s azzal a csillogással szemedben,

amit, még élek el nem feledek.

 

 

Hosszú ideje már, hogy e drága szív

nem dobog, s elhívtak az angyalok.

Ha sírodnál állhatok elfog a nyugalom.

Érzem közelségedet, úgy érintenélek,

s szeretném, ha símogatnád arcomat,

mint, mikor még apró gyermek voltam.

 

Kegyetlen volt az élet, hirtelen vett tölem el,

el sem búcsúzhattam, s nem foghattam a kezed.

Nem mondhattam el, hogy milyen jó szülö voltál,

bánatomban, fájdalmamban vigasztaltál,

szeretettel becsületre, tisztességre tanítottál.

Köszönöm, hogy Te voltál az én Drága Jó Apám!

 

 

 

 

 

Vincze Erika:

 

Ne hagyj...

 

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Bármit is mondok, hazudom.
Szemembe nézz,ne fordulj el,
dac,harag háborgó lelkemen.

A sírás tudom, nem segít,
hova lett mára a józan ész?
Hová lett a kacér mosolyom,
csak könny csorog az arcomon.

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Gyötör a kétség, s a fájdalom.
Viharvert madárként didergek,
meleg ölelésed most jól esne!

Csupán egy pillanat, s indulok,
de hátha visszatart még egy szó,
egy utolsó érintés, halk sóhajod,
ne hagyj elmenni, nem akarok.

 

 

Vincze Erika:

 

Csitulj szívem...

 

 

Csitulj szívem, ne verj oly hevesen,
nem bírom veled a tempót, látod már
lihegek, már fáradok, futni nem bírok,
ne diktáld az iramot,levegőt akarok!

 

Csitulj szívem, nyugalom,bár tudom,
megpihenni nem tudok, hiába minden
vigaszom, sebzett szívem fáj nagyon,
s nem jő sehogy sem a nyugalom.

 

Csitulj szívem, ne bomolj, most még
Te sem akarod, hogy vége legyen,
mert ha feladom odavész minden álmom,
hitem és reményem, az egész életem.

 

Csitulj szívem, csitulj szépen csendesen!
Messze száll a széllel majd halk sóhajom,
csak pihegek,s törölgetem a könnyeket,
Te csak csitulj kérlek, s én majd lélegzem.

........................................................................